A közvélemény-kutatások bizonyos átfutással kerülnek nyilvánosságra, és a kérdés önkéntelen: mennyire relevánsak néhány nappal később azok válaszai? Közben óvatosan lehet és érdemes támaszkodni annak a betűtengernek elemzésére, amivel az internetes fórumokon, a blogokban szembetalálkozunk.

A fórumokon véleményt mondók, a rendszeres és alkalmi blog-szerzők között az elmúlt egy-másfél hónapban ugrásszerűen megnőtt az Orbán-kormánnyal szembeni kritikus nézeteket képviselők aránya.

Az eszmélés ugrópontjait meglehetős biztonsággal meg lehet határozni: ilyen volt Schmitt Pál kiválasztása köztársasági elnökjelöltnek és keserű-humoros megnyilvánulások sokaságához vezetett a kiplakátozási döntés meg a hozzáfűzött miniszterelnöki kommentárok. Mintha csak a történések Mark Twain szavait volnának hivatottak igazolni: "Egy embert be lehet csapni sokszor, sok embert be lehet egyszer csapni, ám sok embert sokszor nem lehet..."

Amennyire meg lehet ítélni, a kormánnyal szemben határozott kritikai véleményt megfogalmazók közül sokan korábban Fidesz-szavazók voltak, vagy azok is maradtak. Emellett - amennyiben tovább szűkítünk - arra is találunk utalásokat (tartalmi elemek, "generációs szóhasználat"), hogy ezeknek az "új rebelliseknek" számottevő része fiatal. Ahhoz a réteghez tartoznak tehát, amelyben legerősebb a Fidesz befolyása, leglátványosabb a Jobbik nyomulása, amelyiknek voksait az MSZP 2010-re nagyjából elveszítette. 

A közhangulat folyamatban lévő, a vártnál markánsabb változásáról szólnak az internetes blogbejegyzések, kommentárok. És az is kitetszik, hogy nem az ellenfél, vagyis az ellenzék támadása volt e változás elsődleges meghatározója, hanem az a kormányzati önsorsrontó hiedelem, hogy kétharmad birtokában mindent lehet tenni és mondani. Mintha egy húr elpattanása után újra megjelentek volna azok, akikről akár azt hihettük, végleg eltűntek a világhálóról. Ott van "az írás a falon", és a jelek szerint már vannak, akik elolvassák. Lehet, hogy elmondhatjuk: a jövő megkezdődött.