D. K. Zemplén

Amikor a magánhadserege által a néptől leválasztott miniszterelnök belekezdett papírról felolvasott szövegébe, éppen a rokonára bízott vállalat több ezer dolgozója tüntetett a BKV székháza előtt. 

Ugyancsak azokban az órákban, amikor a szegényektől zálogot átvevő rocksztár és az MSZMP Központi Bizottsága vastapsban tört ki arra a poénra, hogy “megkérdeztem a feleségem”, éhségmenet vonult Miskolc felől a fővárosba, Budapesten teát és ruhát osztott a Demokratikus Koalíció, és két volt miniszterelnök által kezdeményezett tárgyalás zajott Orbán emberének rágalmazási perében. Budai Gyula nem mert elmenni a bíróságra.

Így néz ki a mai Magyarország. Orbán Viktor beszélhetett volna a 27 százalékos áfáról, a nyugdíjak és a bérek csökkenéséről, a megalázott rokkantakról, a szétvert alkotmányról, a pártkatonákról, akiket független testületek élére ültetett, a sajtószabadság korlátozásáról, a Klub Rádió megszüntetésének szándékáról, a hírek retusálásáról, a haveroknak csinált törvényekről, az ország kétharmadát szegényítő egykulcsos adórendszerről, Lázár János szegényügyi erkölcséről, a bedőlt lakáshitelekről, a gazdagok támogatásáról, a forint árfolyam és a csődkockázat rekordjáról, a triplabóvliról, az ország gyalázatos nemzetközi megítéléséről, a pártjához húzó, antidemokratikus választójogi törvényről, a megfenyített köztisztviselőkről, az általuk csődbe vitt Malévról, a stagnáló munkanélküliségről, a növekvő inflációról, a magánnyugdíjak ellopása ellenére rekordra hízó államadósságról, a rettenes benzinárról, az elutált befektetőkről, a leállt uniós fejlesztésekről, a Kósa-Szíjjártó-nyilatkozatokról, a több százmilliárdos bukást hozó MOL-vásárlásról, a Tarlós-Rogán-verekedésről, az adójóváírás megszüntetéséről, a brutális tandíjról, a fiatalok tízezrei előtt bezárt egyetemekről, műtétek elmaradásáról, ezerkétszáz orvos külföldre távozásáról, az általuk vezetett önkormányzatok eladósodásáról, a bírói függetlenség és az ombudsmani rendszer szétveréséről, a megrendelt koncepciós perekről, a cimborája plágiumbotrányáról, a szabadságharca bukásáról - és a sor még hosszan folytatható.

Orbán azonban nem ezt tette. Inkább azt hazudta, hogy a jelenlegi csődközeli helyzet oka a zelmúltnyolcév és az euróválság, még ugyebár a hollandok is… Akkor írjuk le ezredszer is: 2010-ben Orbán Viktor rendezett költségvetési állapotot, sikeres válságkezelést és infrastruktúrájában megújított országot vett át – az éppen a bíróságon igazát védő Gyurcsány Ferenctől és Bajnai Gordontól. Sőt, ha a reformokat nem csáklyázza meg egy amúgy alkotmányellenes népszavazáson, néhány alrendszer ma nem lenne ilyen cudar állapotban.

Maga a beszéd nem nyitott középre, nem indított konszolidációt. Amúgy is, kinek kell 2012-ben egy diktátor konszolidációs ígérete? Ráadásul Orbán meg is fenyegette az ellenzéket, amikor közölte, hogy általa letett alapok felszedhetetlenek. Ha valaki mégis megpróbálja, szembe találja magát a “békemenet” tagjaival. Ebből az következik, hogy Orbán, ha kell az erőszaktól sem rettenne vissza egy választási vereség esetén.

Számomra mégsem ez a beszéd volt a nap eseménye, hanem Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon közös megjelenése. Nem szeretném a történetet túlértékelni, de hozhatja még úgy a sors, a történelem, hogy nem lesz elég Budai komisszár ellen fellépniük. A főnökét, megbízóját kell majd legyőzni.

Persze, addig még sok víz lefolyik a Dunán, még ha most szinte befagyni is látszik. Előbb-utóbb akkor is eljön az olvadás.